2024. augusztus 22-én a Szent András Dombi Vadásztársaságnál remekül indult a reggel. Barátommal, egyben mentorommal, Varga Csabával közösen vágtunk neki a vadászatnak.

Az érkezést követően különváltak az útjaink: én Nagy Csaba hivatásos vadász kíséretében indultam, míg barátom, Csaba, édesapjával kezdte meg a vadászatot. Nagy Csaba és én, egy ígéretes területre érkeztünk, ahol már korábban is észleltünk egy különleges őzbakot.

Csaba jól ismerte a területet és az előzetes megfigyelések alapján tudtuk, hogy nagy eséllyel találkozhatunk a korábban látott bakkal. A vadászat során csöndben, nagy figyelemmel közelítettünk a területhez. Nagy Csaba észlelte a korábban látott bakot, ami érkezésünket követően beváltott egy sűrű erdősávba. Csabával megálltunk egy keskeny levelű ezüstfa tövénél és vártunk, hogy visszaváltson a legelőrészre. Hosszú várakozást követően a távolból megpillantottunk egy másik őzbakot, ami a sutával felénk tartott. Csaba jelezte, hogy ez egy másik ígéretes bak.

Ezt követően 500-600 méterre tőlünk lefeküdtek. Ekkor jelezte Csaba, hogy takarásban próbáljunk meg közelebb cserkelni a bakhoz, de nagyon figyeljünk a sutára. Nehogy megzavarjuk, mert elviszi a bakot. Gyönyörű reggel volt, épp kelt fel a nap, a harmat, a növények illata különösen szép élményt adott a cserkelésnek. Lassú, óvatos léptekkel sikerült a távolságot lefaragni 250 méterre. Ekkor Csaba elővette a spektívet és megnézte a bakot. Most is élénken előttem van Csaba arca, amikor hátrafordulva annyit mondott: Balázs! Úristen! Ez nem egy átlagos bak.

Ekkor távcsőben megpillantottam különleges agancsát és tudtam, ez életem bakja lehet, ha sikerül terítékre hozni. Nagyon izgatott lettem látványát követően. Csaba jelezte, menjünk közelebb, de óvatosan. Lassú cserkelést követően sikerült a bak közelébe érnünk. Itt már a távolság 100 méter volt. A bak mozdulatlanul feküdt a legelőn. Csaba ismét jelzett, hogy próbáljak meg még közelebb menni, ő addig előveszi a sípot. Készüljek, ha felkel a bak, indítsam útjára a lövést.

Hosszú sípolást követően a suta felkelt. Ekkor intett Csaba, figyeljek, mert mindjárt felkel a bak. A suta elindult a sűrű erdő irányába. Hirtelen felkelt a bak, de helyben maradt, így célzást követően útjára indítottam a lövést. Hatalmas izgalom fogott el bennünket, amikor láttuk, hogy a bak összeesik. Egymásra nézve, óriási öröm váltotta az izgalmat. Majd elindultam birtokba venni a bakot. A birtokba vételnél Csaba annyit mondott: Balázs! Itt van életed bakja. Még most is boldogság fog el, amikor erre a pillanatra gondolok. A reggel még nem ért véget, amikor felhívtam barátomat V.Csabát, aki a terület másik részén volt, hogy elmeséljem neki az élményt. Barátom és Csaba édesapja sem maradtak el a sikerrel. Ők is találkoztak egy szép őzbakkal, amely szintén hozzájárult a vadászati nap sikeréhez.


Barátom öröme és izgatottsága a saját vadászati élményével kapcsolatban, a közösen eltöltött idő és a sikeres teríték hatására, még nagyobb volt. Összességében a vadászat nemcsak a teríték miatt volt sikeres, hanem a közösen átélt élmények, a szép terület és a vadásztársaság által nyújtott élmények miatt is. A nap végére mindkettőnk számára maradandó élmény maradt a sikeres vadászat és az együtt eltöltött idő. Külön köszönet a Nagy Csabának és édesapjának, akik kísértek minket ezen a csodálatos reggelen!

Külön köszönetemet szeretném kifejezni mentoromnak, Varga Csabának, akinek köszönhetően elkezdtem a vadásztanfolyamot. Azóta számtalan közös vadászélménnyel gazdagodtunk. Köszönöm ezt a különleges bakot.

Vadászüdvözlettel: László Balázs
Forrás: Agrojager