Péter Barnabás őzbakot hozott terítékre. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Idén tavasszal nem csak az őzbakvadászati idény, hanem sokak számára az érettségi időszak is kezdetét vette. Április, május környékén már javában olvashatóak voltak a különböző élménybeszámolók az elejtett őzbakokról, ám az én szemeim előtt még mindig csak a sikeres vizsga letételéhez szükséges kemény munka tudata lebegett. Vadászatra így vajmi kevés időm és lehetőségem jutott. Ennek ellenére mindig próbáltam időt szakítani egy kis természetben töltött kikapcsolódásra. Miután elérkezett a ballagás napja, a megszokott érettségi ajándékok helyett – mint karóra, telefon, nyaklánc stb. – egy igazán életre szóló emléket kaptam szüleimtől, ugyanis lehetőségem nyílt elejteni egy őzbakot üzekedés idején.

Mondanom sem kell, hogy egy igaz vadásznak nehéz lenne ennél jobb „ajándékot” találni. El is érkezett a várva várt nap, a reggeli 3:00 órás ébresztő után indultam is a megbeszélt találkozóhelyre, egy kis baranyai városka széléhez, ahol kísérőmmel összeismerkedve, nem is volt kétség számomra, hogy az aznapi vadászat – eredménytől függetlenül – biztosan jó kedvvel fog telni. Ami így is történt, hiszen az első kimenetel még nem hozott eredményt, amely talán betudható annak, hogy amolyan vihar előtti csendként, az igazi üzekedés előtt még nem volt túl aktív a vad. Ezt követte még egy próbálkozás, hasonló „sikerrel”. Július 28-én este már igazán nagy reményekkel indultunk neki az aznapi vadászatnak. Láttunk több jó bakot is, de egyik sem hagyott kellő időt a biztonságos lövés leadásához. Mígnem egy, – a kísérőm által jónak vélt területrészre érkezve – egy koros, hosszú szárú bak állt szemben a terepjáróval.

Az autóból kiszállva, a bak elé kerülve reménykedtünk, hogy kivált elénk az őz. Pár perc várakozás után meg is láttuk a bakot, de amint ráhelyeztem a lapockájára a szálkeresztet, beváltott a közeli bokrok közé. Másnap reggel ismét útra keltünk, de a hajnali órák ezúttal sem hozták meg a várva várt sikert. Már jócskán reggel volt, 7:30 körül járhatott az idő, amikor kísérőmmel megegyeztünk, hogy megnézzük azt a helyet, ahol a tegnapi bakot láttuk. Személy szerint már nem fűztem túl sok reményt ehhez a naphoz sem, de bízva a szerencsében, ismét felállítottuk a lőbotot a jónak vélt helyen, és kísérőm elkezdett sípolni.


A második gidahang hallatása után, egyszer csak egy bak állt szembe velünk a réten. Mintha a semmiből tűnt volna elő. A gyors bírálat után az „Ott a bak, lőheted!!!” mondat, melyet kísérőm intézett felém, az égig emelte a már egyébként is egyre erősebben lüktető vadászlázamat. Nem tétováztam sokat, a száz méter feletti távolság ellenére biztos kézzel engedtem útjára a lövést. A 243. win. tette a dolgát, a becsapódás jól hallatszott, a bak, a lövést jól láthatóan jelezve, beugrott az erdőbe. A lövés után szinte megállt az idő, minden perc egy örökkévalóságnak tűnt. Kb. 5 perc várakozás után elindultunk a rálövés helyéhez. „Nincs vér” – állapítottuk meg. Kezdtem aggódni, annak ellenére, hogy jónak éreztem a lövést. Pár perc keresés után a kísérőm megtalálta a bakot, kb. 30 méterre a rálövés helyétől.

Nagy kő esett le a szívemről. „Jó bak” – állítottuk egybehangzóan a bak felett állva. Mint kiderült, egy koros, visszarakott bakot sikerült terítékre hozni, amely még inkább értékessé tette számomra a trófeát. Jobb bakot nem is kívánhattam volna. A reggeli napsugarak már bőven rásütöttek a Zselic lankái közt megbúvó rét zöld növényzetére – amikor megadtuk a baknak a végtisztességet – ezzel végképp bearanyozva ezt a felejthetetlen reggelt. Mint kiderült, kicsit srégen érte a lövés a bakot, de így is sikerült kíméletesen terítékre hozni.

A trófea nagykoponyás tömege hivatalos bírálás után 418 gramm, kiskoponyás tömege 323 gramm, valamint a bak korát tekintve 8. felrakást állapítottak meg. Még egyszer köszönöm ezt a fantasztikus élményt szüleimnek, valamint kísérőmnek! Az elejtés pontos helyszíne pedig – amolyan balladai homályként – megmarad csakis nekem, hogy az élmény egyediessége ne veszítsen értékéből! Tisztelet a vadnak, üdv a vadásznak!


Írta és fényképezte: Péter Barnabás
Forrás: Agrojager