Csodás élményeket tartogathat, ha apa és gyermeke együtt vadászhatnak, és ősszel, szarvasbikára, bőgés idején pedig ez igazi különlegesség.

Az idei évben, a 303. számú Illancs-bácskai vadgazdálkodási tájegységben gazdálkodó Császártöltési Hubertusz Vadásztársasághoz érkezett az 1929-es születésű, azaz 96. életévében lévő Josef Wöhrl fiával, az 1960-as születésű Willi Wöhrlel szeptemberben gímbikára vadászni. Már a tavalyi évben is, a tájegység egy másik vadásztársaságánál eredményesen vadásztak, mindkettőjüknek sikerült terítékre hozniuk egy-egy bikát. Az apa egy ezüstérmes, míg a fia egy aranyérmes fővad vadászatának élményével térhetett haza otthonába.

Willi kimondott kívánsága volt, hogy a sok régi közös vadászélmény emlékére idén Berger Antal, a társaság vadászmestere kísérje édesapját szarvasbikára. Anno még az első magyarországi bikáját is közösen hozták terítékre, amely aranyérmes lett 9,40 kilogrammos trófeatömegével. Az idei aszályos nyár során a felkérésnek megfelelően Antal a szépkorú vendég igényeinek megfelelően készítette elő az alkalmasnak vélt leshelyeket, sok időt és energiát áldozva a siker érdekében, mivel a vendég a korából adódóan nehezen cserkel. Minden alkalommal láttak bikát, de csak az ötödik kimenetelnél álltak úgy a csillagok, hogy Josefnek sikerült terítékre is hozni egyet, tökéletes nyaklövéssel.

A hangulatos teríték felett az emlékeket felidézve kísérő és vendégvadász is nyugtázta azt a tényt, hogy az idős vadászvendég eddigi összes magyar bikáját az elmúlt évtizedekben egy tiszta lövéssel ejtette el, sosem hibázott vagy sebzett, az 1991-ben közösen terítékre helyezett aranyérmes gímbikát ugyanazzal a Krieghoff duplagolyóssal lőtte, mint az ideit, amely egy törött szárú, középághiányos fővad lett.

Willi, a gyermek is eredményes volt, őt Zilinszki Csaba, a társaság hivatásos vadásza kísérte. Közös vadászatuk során egy bronzérmes bikát sikerült terítékre hozniuk.

Apa és fia élményekkel gazdagodva, eredményesen térhetett haza Németországba, a gondos és figyelmes vendéglátóknak és az elmaradhatatlan vadászszerencsének köszönhetően.

Forrás: Nimród