A történet igaz és egy pár hete esett meg a helyi vadásztársaságban. Szép napsütötte reggel volt, össze is jöttünk vagy tizenketten puskások és vagy három hajtó. A hajtók közül az egyik egy kezdő vadász, nevezzük: Imrének.
Volt egy vendég is aki tulajdonképpen nem is mondható igazi vendégnek, mert az egyik vadásztársunk veje és elég sokat hívtuk már vadászni évek óta.(van egy-két helyi vadász akinél jobban ismeri a területet, szóval otthon van minálunk.) Őt nevezzük: Bélának.

Reggel nyolc órakkor megtartotta a vadászmester az eligazítást, ahol eldőlt, hogy két részre oszlik a társaság.
Az első csapatban öt puska a leendő vadászunk Imre és a Béla a kutyájával.
A kutyáról csak annyit, hogy okosabb volt mint a Béla apósa.
Ők mentek el egy mikrobusszal.
Maga a vadászat rettentően jól sikerült, mármint a fácánok szempontjából.
Féltizenegyig egy árva darabot sem lőttek, pedig a Béla kutyája mindent megtett a siker érdekében, de csak nem akart összejönni a dolog, mármint a fácánlövés.
Lőttek ezek a szerencsétlenek mint az oroszok (ahogy mondaniszokás) de találat nem volt.
Átmentek a következő hajtás szinhelyére a mikrobusszal. Amikor kiszáltak az autóból látták, hogy vagy tíz méterre tőlük egy kakas ül a fán úgy fejmagasságban.
Az Imre gyerek aki kezdő vadász volt, kapva az alkalmon egy potya fácánra megkérdezte, hogy lelőhetné-e a fáról a madarat, mert úgy könnyebb.
Mire a Bélánk:
Fáról madarat? Hát milyen vadász az ilyen?
Majd röptibe! Mondta.
Azzal az Imre kezébe nyomta a puskát meg két patront.
Lehajolt és felvett egy nem túl nagy követ a földről. A kutya ott ült mellette.
Bélánk eldobta a követ, ami úgy verte fejbe a kakasunkat, hogy az egy hang nélkül bucskázott alá. A kutya elindult a madárért.
Ebben a pillanatban felrepült egy másik fácán a fa mellől, amit a mi derék Imregyerekünk kapásból úgy fejbe lőtte, hogy olyat még a Nagy Pista is csak oktatófilmben láthatott.
Ezek után a kutya terítékre hozta mindkét madarat.
Még egy jó órán át vadásztak, azaz sétáltak és jó nagyokat szívtak a friss levegőből de fácánkakast egy darabot se lőttek.

A kompetenciaosztásnál a társaság hülyére röhögte magát a történet hallatán, hogy hat vadász egész nap két árva madarat tudott összehozni és abból is csak egy esett úgymond klasszikus módon, amit ugyebár egy kezdő vadász ejtett el.

Kompetenciaosztás után a vadászmesterünk kihangsúlyozta, hogy nem szeretné visszahallani ezt a történetet máshonnan.
Hát, hogy ne hallja meg inkább leírtam.