Makacsul tartja magát a köztudatban mind a mai napig Szent Imre herceg haláláról a vadászbaleset legendája, mely szerint a magyar trón várományosát egy vadkan sebezte halálra. Akár hihető is lenne a halál e módja, hiszen szerencsétlen kimenetelű vadászat még egy királyfival is megeshet. Gyanakodásra azonban mégiscsak bőven van okunk. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy Árpád-házi történeteink közül a legtitokzatosabb Imre herceg halála. Legendája semmit sem mond el, csak a korabeli közhelyeket emlegeti, halálának pontos leírásával sehol sem találkozunk. Önmagában véve ez is elég ok a gyanakodásra, pláne, ha az egyetlen esélyes trónörökösről van szó.A gyanút, hogy Szent Imre herceg halála nem egyszerű vadászbaleset volt, csak alátámasztja a Képes Krónika egyik kisméretű kézzel festett miniatúrája, melyen három esemény van együtt ábrázolva: Szent Imre temetése, Vazul megvakítása és Vazul fiainak elmenekülése. Ezek az ábrázolások, melyek egy történeteket mesélnek el, nem véletlenszerűen egymás mellé sorolt eseményeket „zsúfolnak” egy kis helyre, ahova nem szöveg került. Gyakran sokkal többet mond egy-egy miniatúra, mint az egész írott szöveg. (Kattintson ide, vagy a kis képre, hogy nagyobb méretben is megtekinthesse)
Mint például Szent Imre halála esetében. Ami a képről hiányzik: a vadászbaleset. Mert mást üzen a kép: Szent István fiának akarta átadni a trónt, de akadályt jelentett az ősi hagyomány, mely szerint a család legidősebb férfi tagja – jelen esetben Vazul – örökli a hatalmat. Ezt megelőzendő István börtönbe záratta Vazult, mire a Vazul-pártiak összeesküvést szőttek, melyben meghalt Szent Imre. Szent István megvakíttatta Vazult, alkalmatlanná téve az uralkodásra, fiait pedig száműzte. Hogy valóban így történt-e, nem tudjuk biztosan. De ez tűnik a legvalószínűbb eseménysornak, amit a krónikák ügyesen elhomályosítottak, amire bizonyíték Képes Krónika miniatúrája, mely lényegében egy „sztori-kép”.
Van azonban még egy – időben egybeeső – történet Szent Istvánról, amit Anonymus őrzött meg: Szent István szigorúan büntetett meg egy besenyő törzsfőt: Tonuzobát feleségével együtt élve temettette el. Ilyen súlyos leszámolással nem találkozunk államalapító királyunk életében egyszer sem, emiatt valószínű nem egyszerű megtorlásról volt szó.
Ki volt ez a Tonuzoba? Még Taksony fejedelem idejében érkeztek besenyők Magyarországra, nekik volt egy Kabán nevű törzsük, ami magyarul vaddisznót jelent. Ennek a törzsnek volt tagja, pontosabban törzsfője, aki tiszteletbeli címként használta a ránk maradt Tonuzoba nevet, ami Vaddisznó-apát jelent. Hogyan kapcsolódik, vagy hogyan kapcsolódhat ez a „vaddisznó” Vazulhoz? Vazult Anonymus a Maglód nemzetséggel hozza kapcsolatba. Ennek a névnek van egy olyan olvasata is, mely szerint a konda ivarérett, tenyésztésre kiválasztott disznóját hívták így, már Szent István korában. Tehát megint a Disznó nemzetségnél vagyunk. Hogy ez megegyezik-e a besenyő törzzsel, nem tudjuk, bár érdekes egybeesés.
Miért fedték el a krónikaíróink Szent Imre halálának eredeti történetét? Valószínűleg azért, mert a miniatúrán szereplő – Szent István által elűzött – három Vazul-fiú közül kettő, Béla és András mégis a magyar trónra került, nem is sokkal Szent István halála után. Bélának és Andrásnak egyaránt kellemetlen lehetett, hogy ha ők személyesen nem is, de érintettek voltak Szent Imre halálában. Ezért magyarázták később úgy a történetet, hogy nem Szent István, hanem Gizella vakíttatta meg apjukat, őket pedig a szent király menekülésre buzdította – nehogy velük is leszámoljon Gizella királyné. A vadászbaleset pedig hihető tragédia, pláne hogy ebben az esetben nem kellett nagyon félremagyarázni a történetet, ha ténylegesen egy személyben kell keressük a vadkant.
Forrás: Budai Hírlap
