A vizslának lételeme a vadászat, amelyben nagy szerepe van a négy éve felélesztett vizsla főversenyeknek. Hogy miért olyan fontos ez, s hogy mi lesz a vizslával a civil életben, arról Sándor Gyula, az OMVK Kinológiai Szakbizottságának elnöke mesélt.

Friss, ropogós volt még az ősz múlt hét végén, amikor az Országos Magyar Vadászkamara rendezésében zajlott az Országos Vizsla Főverseny a soponyai ökoturisztikai központban. A kétnapos rendezvényen vizslák és vadász gazdáik mutathatták meg, hogyan tudnak együtt dolgozni. A versenyt 1971-ben, a Vadászati Világkiállítás idején rendezték először, onnantól a rendszerváltásig minden esztendőben megtartották. Ezt követően azonban kikopott a szakmai programok közül. Négy éve élesztette újra a vadászkamara a versenyt, amely megyei, majd regionális szintű válogatók után a főversenyen méretteti meg a legjobb vadász–vizsla párosokat.

– A vizsla egy nagyon emberközpontú kutya, az egész vadászat arról szól, hogy amit a vadász mutat, gondol, azt neki meg kell oldania. A vizsla főverseny sajátossága pedig az, hogy csak azok indulhatnak rajta, akiknek van vadászjegye. Tehát sportkutyások nem – meséli Sándor Gyula, a kamara kinológiai szakbizottságának elnöke, a rendezvény főszervezője, hozzátéve, hogy szerinte attól lesz talán valaki a legjobb – a rengeteg gyakorláson és munkán túl –, hogy a páros összeérik.

– Igyekszünk visszahozni a köztudatba, hogy a vizsla a vadászatban mindenes, ő old meg minden feladatot. A mai kor vadásza ugyanis már nem biztos, hogy minden feladatra tud külön kutyát tartani. Az a fajta kutyasuttogós összhang ugyanis, ami a gazda és a kutya között van, ebben a szerepkörben csúcsosodik ki. Éppen ezért olyan apró nüanszokat is pontoznak a bírók egy ilyen versenyen, mint hogy hová ül le a kutya a gazda körül. Egy ilyen ‘együttrezdülés’ persze sok mindenen múlik, azon is, hogy azon a napon éppen milyen hangulata van a párosnak, hozzák-e a formájukat.

Fontos, hogy munkában tartsuk őket!

A vizsla, mint fajta szinten tartása tekintetében is nagy szerepe lehet a hasonló munkaversenyeknek, ugyanis tenyésztése manapság egyre inkább elment a küllem, a külcsín felé. Pedig a vizslákat arra „találták ki”, hogy ha a szemünkkel balra nézünk, akkor balra fusson. Ha mi hazaérkeztünk, ránk néz és tudja, hogy épp egy sörre lenne szükségünk. Mert ránk van hangolva. A probléma az, hogy ez a vadászathoz kell, a civil élethez nem. Ha kivesszük a vizslából a munkát, akkor azt az összhangot veszítjük el, ami a közös rezgés lényege. S mindemellett a fizikuma is változik, hisz nincs munkára ösztönözve. Ezért aztán nagyon fontos, hogy munkában tartsuk őket – fontos ez a kutyának és az embernek is – világít rá a szakember, hozzátéve: a vadászoknak is tudniuk kell, hogy vizslával mennyivel szebb, jobb, érdekesebb vadászni.

– A vad szempontjából is sokat számíthat a vizsla, hiszen nem veszik el a megsebzett vad, nem marad magára, nem szenved napokon át, hanem a vizsla segítségével terítékre kerül. S ez nagyon fontos a vadászat kritikusai számára is.

Forrás: Feol