A szombati agarásznapra érkeztek vendégek az ország minden részéből. A megyei vadászkutyák napjára ellátogató vendégek a tiszadobi Andrássy-kastély melletti réten láthatták a Nagyecsedről érkezett Némedi Gyula magyar agarait is.

– Mióta foglalkozik ezzel a kutyafajtával? – kérdeztük a fiatal tenyésztőtől.

– Én ebben a közegben nőttem fel, számomra mindez természetes volt. Nagyecseden ugyanis nagyon nagy kultúrája volt az agarászatnak, még abban az időben is, amikor az agarászat tiltott volt. Most már engedélyezett vadászati mód, de a vadászati törvény végrehajtási rendelete még nem szabályozta ennek a vadászati módnak a részleteit. Bár nekünk nem volt ilyen fajtájú kutyánk, de a szomszédok tenyésztették, s én sokat voltam náluk. Az első országos agarásznapot 2009-ben tartottuk Nagy­ecseden az Országos Agarász Egyesület közreműködésével, s a jól sikerült rendezvény inspirált arra, hogy komolyabban is elkezdjek foglalkozni a magyar agarakkal.

A Károlyi-uradalom dolgozói

– Onnantól kezdve van saját tenyészetünk, a Szatmár Szépe magyar agár kennel, amit az egyik barátommal, Danka Istvánnal együtt vezetünk. Mind a ketten vadászok is vagyunk. Szeretnénk, ha agarászni is ugyanúgy lehetne, mint hajdanán, tehát azokkal a szigorú szabályokkal és lehetőségekkel – magyarázta Némedi Gyula.

– Vajon hogy lehet az, hogy Nagyecsednek köszönhetjük a magyar agár fennmaradását?

– Sokat kutakodtam én is a történelemben, de igazán megmondani nem tudom. Tény, hogy az ország többi részén kipusztult a II. Világháború után, azonban az ecsedi Károlyi-uradalomhoz tartozó parasztemberek annyira ragaszkodtak ehhez a fajtához, hogy apáról fiúra örökítették ezt a hagyományt.

– Talán ez lehet az oka, hogy Nagyecseden fennmaradt a magyar agár az egész magyar vadásztársadalom nagy örömére – tette hozzá Némedi Gyula.

Forrás: Szon