A tegnapi nap után hazafelé Kisvárdáról jött a hívás, hogy Hajdúnánáson sebeztek egy kant, a nagy agyarból találtak egy 1,5 cm -es darabot , és vagy 500 méteren keresztül volt bőségesen vér, de a sebzett disznó beváltott a nádasba…
A reggel már ott talált bennünket. Az egyik oldalon egy 6-8 méter széles övcsatorna náddal, a gát másik oldalán a keleti főcsatorna szintén náddal. Disznónk a két csatorna között haladt vagy 1500 métert, amikor neki fordult a szélesebb csatornának. A víz szélén aztán mégis meggondolta magát és a gát tetején az úton folytatta az útját, amin mi már végighaladtunk kocsival, megtaposva, széthordva a csapáját.

Ott egy kicsit tétovázott Rony, kétszer is visszament a csapán 400-500 métert, aztán a mi segítségünkkel megindult az úton és gyorsan teret is nyert. 300 méter után befordult az útról ismét a nádasba és vagy 500 méter megtétele után láttam a gépen, hogy várakozik, tétovázik ismét. Ekkor már egy igen jól kitaposott és használt vadváltón haladt. Utána menve 20-30 méterenként találtunk pár csepp vért, ami igazolta, hogy biztosan rászívta magát a kan nyomára.

Mire oda értünk ahol gondolkodott, már a csatornát átúszva folytatta a sebzett vad követését a túloldalon a nádban. Mi persze nem tudtunk utána menni. Vissza a kocsihoz és megkerültük a csatornát, közben egyik társunkat átadtuk szigorú tekintetű feleségének, mert a családi programot hagyta ott a keresés izgalmai miatt. Szóval ketten folytattuk a keresést tovább a csatorna másik oldalán…
 

Akkor már sejtettük, hogy a mi disznónk egy 30 hektáros nádasba fog csak megállni, amit ember nem járt és nem is jár, mert 20 évvel ezelőttig a város szennyvizét tisztította. Még gyalogösvény sem vezet benne, mert árkok sokasága, vízzel borított nádas, helyenként kiemelkedő száraz zsombékokkal teli az egész terület. A disznóknak paradicsomi körülményeket biztosít ezzel.

A túloldalon Rony ismét nekilódult és 850-900 méterre benn a nádban meg is szólalt a várva várt ugatása. Rátalált a kanra!!! Tudtam, hogy nem követhetem, mert kihallatszott, hogy huzamosabban vízben haladt, és több helyen úszott is, ezért próbáltunk két irányból utat találni hozzá, ami több mint egy órába tellett. Voltam hozzá egészen közel, 70 méterre is, csak köztünk volt egy 10-12 méter széles csatorna. A közepe befagyva, de a szélei nem és a jég sem tartott volna meg. A területet nem ismervén okostelefonon megnéztem a helyszínt Google -on, hogy éppen hol vagyok és hol nem állhatja utamat nyílt víz. Közben kollégám, aki egyébként a sebző is volt egy személyben, sikeresebben lavírozott a nádban.

Visszatértem, hogy a csatorna túloldaláról biztassam egy kicsit Ronyt, mert egy óra után már egyre fáradtabban csaholta a kant. Eközben hallottam hogy töri kollégám a nádat, és közelít a viaskodók felé, majd egy gyors duplázás és fülembe ért a jellegzetes hang, Rony belefogott a disznóba. Befejeződött a maratoni csata a jeges vízzel borított nádrengetegben. Megkerült a “Nádi Kan” !!!

Alsó állkapcsát érte csak a lövés, agyarai kiálló részei épek voltak. Amit találtak darabot, az a kettétört állkapcsából, az agyar belső végéből való volt. Minden tiszteletem “kiskutyámé”, hogy 3 övcsatornát is átúszva , az utolsó 5-600 métert többségében vízben megtéve követte és megtalálta a kant.

Forrás: Utánkeresők