Nagy nehezen mi is megkezdtük a szezont. Mindjárt bele is szaladtunk három – a végeredményt tekintve – sikertelen munkába. Kezdetben vala egy első láblövött bak, aminek a keresése során (mindössze) két bődületesen nagy hibát követtem el:
Rekordszámú, 312 kutya indult az országos vadászkutya kiállításon, melyet tizenhatodik alkalommal rendeztek meg Kaposváron. Ennek láttán a szervezők bizakodnak a jövőben, mert megfordulni látszik az elmúlt évek fogyatkozó trendje.
Reggeli cserkelés alkalmával kanra tettek lövést, amely a lövésre pörögni kezdett, majd a bokrok takarásában eltűnt. A környéken az erősen benőtt vadszilvás legelőt már átvizsgálták kutyával, de ott nem feküdt meg, közel a szlovák határ is, ezért nem kísérleteznek tovább…
Sokáig csak ábrándoztunk arról, hogy egyszer igazán tartós, a célnak megfelelő és egységes ruhában bújhassuk majd a sűrűt a sebzett vad nyomán, mígnem aztán az egyesületünk munkája megtérülni látszott.
Szutorcsik Dávid és kutyája április 15-én egy érdekes agancsú bakot kerestek. A vad hasát alacsonyan érte a lövés. Körülbelül 600 méteres vezetékmunka után találtak rá a már dermedt őzre.
Mélyponton van a kutyatenyésztés Magyarországon, a vadászebek tartása azonban egyre népszerűbb. A Kaposváron immár tizenhatodik alkalommal megrendezett vadászkutya-kiállításra külföldről is érkeztek versenyzők.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás