A Magyar Országos Vadászkutyás Kulturális Egyesület és a Magyar Tacskókopó Klub szervezésében rendezik meg május 7-én az I. Szalajka Kupa CACT nehezített és kölyök vércsapa versenyt.
Ez a nap is úgy indult, mint a többi hajtásügyelet: hajnali zúzmarás hideg, ismerős hajtók – közös sóvárgás egy kis lélekmelegítő pálinka után –, ismerős kutyák, néhány ismerős vadász. Vadászatvezetői eligazítás, majd az erdőn mindenki elfoglalja a helyét.
A kutyák alvás alatti agytevékenységét vizsgálva egy magyar tudóscsoport kimutatta, hogy a tanulás jelentősen befolyásolja az azt követő alvás alatt a kutyák agytevékenységét.
Tegnap már esett szó a hihetetlennek tűnő, sokszor bulvár jellegű újságcikkekről, azonban a soron következő eset valóban megtörtént Magyarországon, mégpedig november 20-án, a Szalajka-völgyben.
„Délután hívott egy barátom, hogy társaságuknál kora hajnalban vaddisznót sebeztek, a rálövés helyén fog és állkapocs darabokat találtak. Követték a vért egy tacsival, valószínűleg utol is érték a sebzettet, de a kis tacsi nem volt hajszás kedvében.
Mielőtt belevágnék ebbe a történetbe, érdemes tisztázni néhány dolgot Somáról, aki nem épp egy rendes tacskó, de pontosan ezért gondoltam, hogy érdemes megemlékezni erről az esetről. Neki már neve is azért lett szuka mivolta ellenére Soma, hogy ezzel is kilógjon kicsit a sorból.
A vadászkutyák közül általában a vizslák vagy a vérebek kerülnek bele a híradásokba, ezúttal azonban egy golden retriverről számolhatunk be, aki egy fekete labradort mentett ki a sebesen áramló folyó fogságából, egy veszélyesebb vízesés előtt.
Ezúttal Akasztó volt a központja a Német Vizsla Klub Magyarország éves nagy rendezvényének október 22-23 között. A kétnapos rendezvényre rekord nevezés érkezett.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás