Ismét felbukkant a Bükkben a farkas, kecskéket, juhokat zsákmányolt - s az egyik gazda az állítja, ordas vitte el a foxiját. Az „erdők vándora”, mindenki meglepetésére, Eger felnémeti városrészébe is betévedt, s Bélapátfalva lakótelepén a kukáknál látták. Ezt a viselkedést Romániában is megfigyelték. A zoológusok a nálunk 2001 óta fokozottan védett farkas tartós megtelepedésében reménykednek.

Tizenegy éve, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park elutasította a Gemenc Rt. farkasok kilövésére vonatkozó engedélykérelmét, cikket is írtam az esetről. A vadászok a környék egyik juhászatát fosztogató ordasokra szerettek volna lecsapni: előtte, 1995-ben, Genáhl Mátyás (képünkön) még kilőhette az egyik renitens példányt. "Tartós vízumot", sőt végleges letelepedési engedélyt kapott Magyarországon a farkas - fogalmaztam akkor. A nemzeti park Buzetzky Győzőnek, a Duna-Dráva Nemzeti Park szakértőjének véleményére támaszkodva hozta meg elutasító határozatát. A szakértőt e sorok írója évekkel korábban, egy szánhúzó kutya egyesület elnökeként ismerte meg. Tudtam, hogy járt kint Észak-Amerikában, és hogy indián nevet is kapott: baráti körben Édesvíznek hívják. Ez erős amerikai indíttatást jelentett a hazai farkas védelmezésében, de vajon hogyan is zajlik ott a farkasok vadonba történő visszatelepítése - kezdtem vizsgálódni. A „Farkasüvöltés Amerika nemzeti parkjaiban (The wolf, a howling America's national parks)” című videofilmben John Varley, a Yellowstone Park kutatásvezetője arról tájékoztat, hogy ők nem akartak semmilyen terhet rákényszeríteni a parkok és rezervátumok szomszédaira. A visszatelepítési tervek sok olyan pontot tartalmaznak, amelyek védik a szomszédságot. "Létesítünk például egy közigazgatási zónát - mondta - és abban egy közbiztonsági zónát, ahol minimális konfliktus lehet ember és vad között. Ezt körülvenné az úgynevezett ütközőzóna, ahol ha mégis konfliktus támadna ember és állat között, akkor az ember élvezne elsőbbséget."

Vitatható ölés technika

A Kiskunsági Nemzeti Park kilövési kérelmet elutasító természetvédelmi felügyelőjétől, Boros Emiltől, aki intézkedését a washingtoni egyezményre való hivatkozással indokolta, még akkor megkérdeztem, Magyarországon mekkora az ütközőzóna, ahol állat és ember konfliktusában az ember élvez elsőbbséget! Nálunk egyáltalán nincs ütköző zóna - hangzott akkor a válasz! -Van-e már Magyarországon úgynevezett ütköző zóna - kérdeztem most a bükki farkas visszatérését „celebráló” Gombkötő Pétertől, a Bükki Nemzeti Park zoológiai referensétől is. Aki felkészült modern szakember: fotócsapdájával ő készítette az ordasról az itt látható éjszakai képeket. - Nincs ütköző zóna - felelte, de azzal nyugtatott meg, hogy az elmúlt 10 év alatt egész Európában örvendetesen terjeszkedni kezdett a farkas, és sok új tapasztalat áll a rendelkezésre amelyekkel a farkas és az állattartók között csökkenteni lehet a feszültséget! Apró trükk például, de európai tapasztalatok szerint hatásos, hogy az őrző kutyák piszkítsanak a legelő határaira, a juhász „mutasson erőt”! Mert a farkasokat olykor már ez is meghátrálásra kényszerítheti. S való igaz, hogy Erdélyi István, bélapátfalvai gazda, amikor egyik nap fényes délben, legeltetés közben támadta meg a farkas a juhait, hangos kiabálással és kutyája jelenlétével elzavarta a támadót. Az éjszakai támadások elhárítása ezzel szemben sikertelen volt. Összesen tizenegy káresetre nyújtott be kártérítési igényt! Sikeres nappali elhárítás történt a napokban, szintén kutyával, Szilvásváradon is, köszönhetően a zoológiai referens által tartott felvilágosító előadás sorozatnak! Bélapátfalván kívül leggyakrabban Szilvásváradon bukkant fel a farkas, augusztust megelőzően Répáshután látták.

Meglepő volt azonban, hogy e mostani farkas, levetkőzvén az évszázados üldöztetés hatására kialakult már-már legendás félénkséget, megjelent Eger felnémeti városrészben is, a késő délutáni órákban. A helyi járat buszvezetője is látta, amint a farkas a belterületi útkereszteződésnél, egy volt fürdőszoba szalon épülete mellett a járdán elhaladt, majd a patak hídjának irányába ügetett. Ez a hír a bulvármédiában is megjelent. Arról azonban kevesen tudnak, hogy hetekkel korábban Bélapátfalván, a szolgálatot teljesítő rendőr a kukáknál látta. Az állat ott várakozott, téblábolt. A rendőrautó állítólag másfél-két méterre megközelítette, de a farkas nem ijedt meg. Hasonló esetet (kukázó farkast) Romániában, Marosvásárhelyen figyeltek meg, amint azt keretes anyagunkban közöljük.

A zoológiai referenssel folytatott beszélgetés során váratlanul egy érzékeny témához értünk! A farkas kártételének természetrajzát illetőleg nem tudtunk közös nevezőre jutni! Én a szakirodalomból és a riport anyaggyűjtéseim során elmondottakból úgy tudom, hogy a farkas, ha teheti, ugyanabban a karámban egymás után több állatot is leöl. Gömbkötő Péter, az újabb európai szakirodalomra hivatkozva vitatja ezt. Szerinte a farkas, rablás közben, egy áldozatot öl meg. Gemenci cikkemben ezzel szemben - a vadászok egybehangzó állítása alapján -, meg kellett írnom, hogy egy 100 négyzetméternyi területen a farkasok egyszerre 9 szarvast öltek meg. Mert erre a vadásztulajdonságra Jurán Vidor is kitér, Kárpáti ordasok címmel (Énekek éneke a havasok, erdők és lápok csavargó szürke fiairól alcímmel), 390 oldalon megjelent könyvében! Szerinte a csapatba verődött és megszorult patások, vagy karámban őrizetlenül hagyott juhok esetében - mindig akkor, ha a farkasoknak van elég idejük rá -, előfordulhat a tömeges „kivégzés”. Így kevesebb energiával hosszabb időre elegendő zsákmányt tudnak ejteni. A saját tudományos anyagára támaszkodó zoológiai referens szerint azonban ez a tulajdonság nem a farkasokra, hanem a nyájakat dézsmáló kutyákra jellemző.

Gazdáknak tartandó szakelőadása átküldött anyagában valóban ezek a címszavak szerepelnek: „Kutyák okozta kártétel: általában tömeges pusztítás. Ragadozók predációja: jellemzően egy-egy préda.” Ha azonban megnézzük a klipet az alábbi linken, amely a sarplaninac kutya és a farkas küzdelmét, előtte pedig a farkas zsákmányejtési technikáját mutatja be, jól kivehető, hogy az első megölt birka után rögtön jött a következő! A „Magyar Farkasember”-nek ismert Fischl Frigyes, a Kutyák és Farkasok az Emberekért Közhasznú Alapítvány elnöke, aki hat fehér farkasból álló falkájáról vált közismertté az elmúlt évtizedben, s nemrég adta ki Barátom a farkas című könyvét, hitelesnek tekinti a filmben a farkasok predációját.

A film természetesen előre megkomponált, a farkasok mozgását és zsákmányejtését azonban képtelenség „megkomponálni” - mondja. Ő is nagy bajban volt farkasaival a Gyökér és vadvirág című magyar film forgatásakor. A Tamási Áron novella szerint a farkasoknak egy tehén dögöt kellett volna széttépniük, de farkasai nem voltak hajlandóak erre. Mire kekszet szórt a húsra, kölyökkori csemegéjüket, hogy a gyanakvásukat elaltassa. S állatai csak ettől megnyugodván voltak hajlandóak a húst is megmarcangolni – de akkor is csak játékból. Ezt azonban az operatőr már felhasználhatta. Fischl, más szituációkból, természetesen nagyon jól ismeri a farkasok támadó mozgását! A hivatkozott jugoszláv filmben szerinte valóban zsákmányolni tudó és akaró farkasok szerepelnek és "akció közben" a természetes ösztönüket, nem a rendező utasításait követik. Vagyis igen, a zoológiai referens állításával szemben a farkas – íme – egymás után több juhot is lefojt!



Szavait újabb szakirodalom támasztja alá. Két erdélyi szerző, Domokos Csaba és Kecskés Attila Ragadozók és emberek címmel, részletes tanulmányt írt (amely a Milvus Csoport Madártani - és Természetvédelmi Egyesület Emlősvédelmi Munkacsoportjának gondozásában, a romániai Holland Nagykövetség támogatásával jelent meg. S az alábbi linken elolvasható. Ennek 33. oldalán találjuk, hogy a vizsgált esetek közül öt alkalommal, a farkasok több zsákmányt ejtettek el.

http://www.milvus.ro/images/PDF/Carnivors%20and%20humans%20%28HU%20ver%29.pdf

Mindennek tudatában most még határozottabban gondolom, hogy Magyarországon nem szabad a farkast idealizálni! A Kelet-Európában mind gyakoribb kártételeiből úgyis kiderül "mire képes" a farkas! Jobb e hozzánk visszatelepülő állatfaj összes "rossz" (e cikkben ismertetett) tulajdonságát előre számításba venni, s ezeken keresztül kell törekedni a pozitív megítélés kialakítására, a farkas érdekében! Hiszen a mostani anyaggyűjtés közben történt az alább linkelt eset is. Az ukrán határnál található Felsőrónán, ha pontos a számadat, 150 birkát ölt le egy farkas falka. A gazda nem tehetett semmit! A híradás televíziós képkockáin széttépett juhok tömegét látni, ez is a vitatott típusú, tömeges károkozást illusztrálja. Persze hasonló esetben, ha nincs a károkozásnak szemtanúja, kivizsgálás nélkül mindig "farkassá vált" kóborkutyákra is gyanakodhatunk. Itt az ideje azonban, hogy most már ne csak a kutyákban, hanem - minden kozmetikázás ellenére -, a farkasban is felismerjük a farkast.


http://stirileprotv.ro/stiri/eveniment/macel-in-maramures-150-de-oi-omorate-de-o-haita-de-lupi.html

A cikk nem ért véget, lapozzon a következő oldalra!