A visszatelepülésnek ára van!

Jurán Vidor már említett, s a teljesség igényével készült könyve a gazdag tényismertetés mellett zoológiai, vadászati ismereteket, külföldi kitekintést és történeti visszatekintést is tartalmaz. A szerző a kissáréti pásztort, Tóth Sándort is megszólaltatja, aki így emlékszik a régi magyarországi farkasra: "Örökös rettegésben tartotta a pásztorokat. Mert még a legnagyobb juhászkutyától sem félt, hiába volt örv (szögekkel kivert, tenyérnyi széles szíjörv) a nyakában. Még akkor is összeágaskodott a legnagyobb és legerősebb komondorral is, ha pedig örv nem volt a nyakában, vagy pedig a juhász a legnagyobb elszántsággal rá nem rohant, hogy a kutyájának segítsen, akkor a farkas a legnagyobb juhászkutyát torkon ragadta és percek alatt meg is ölte, és széjjel is tépte, mint a rongyot. A pulit pedig széjjelszakította percek alatt, és meg is ette.”

A farkas nagyon kemény ellenfele a juhászoknak! Az általam ajánlott klipen, a filmforgatás kedvéért, a sarplaninaccal vívott küzdelemben vélhetően mesterségesen idézték elő a farkasok gyors vereségét. A kutyák túlerőben voltak, ráadásul a pásztor valóban hatalmas vehemenciával - és vaskos doronggal - rohant kutyái segítségére. Sőt, elképzelhető, hogy a film rendezője, ha a farkasok zsákmányolását nem is, de gyors vereségüket manipulálhatta (nem tudjuk, hogyan). A most következő klip azonban bemutatja, milyen harcművész a farkas valójában (noha itt meg a zsákmányolás manipulált). Jól látjuk, hogy a karcsú farkas újra ésx újra kiküzdi magát a nála súlyosabbnak, erősebbnek látszó kutya alól. S az emberi beavatkozás pillanatában már döntetlenre áll a viadal (pedig a vérmes pásztorebre fogadtunk volna).



A valóságban gyakran a kutya marad alul. A farkas ráadásul - a sárréti pásztor állításának megfelelően - megeszi a kutyát! Erdélyi József bélapátfalvai gazda most szintén elmondta, hogy a tanyája fölötti portán a farkas azzal kezdte „működését”, hogy nyakon ragadta és elvitte a gazda foxiját, a kutya tulajdonosa látta, amint elszaladt vele. S hogy milyen állatokat fogyasztott a bükki farkas? Ezzel kapcsolatban igen érdekes vizsgálatot végzett el a Kaposvári Egyetem Állattudományi Tanszékén Dr. Lanszki József tudományos főmunkatárs, a begyűjtött 22 farkas ürülék minta alapján. A foxi maradványait ugyan nem találta meg (azt a hullatékot talán máshol kellett volna keresni), de azt kimutatta, hogy a vizsgált farkas (vagy farkasok) eddigi zsákmánya vaddisznó, kecske, házi macska, borz, görény, nyúl, erdei egér, baromfi és többféle bogár volt. - Ha a Magyarországra most visszatelepülő farkas igazi természetét akarjuk megismerni, akkor objektíven kell megvizsgálni az összes tényt! Jurán Vidor említett könyvében máig érvényesen írja le, milyen típusú kártételre, milyen vadmozgásra - és veszteségekre - kell a farkas visszatelepülésekor felkészülni!

„Hurrá kilőtték!” - Svájcban

A Kárpátok szlovákiai szakaszáról a századforduló után szintén kipusztult a farkas, s oda a most a Bükkbe (kicsiben) történő visszatéréshez hasonló módon települt vissza (nagyban). A farkas egész Szlovákiára kiterjedő térhódítását hamarosan a széttépett haszonállatok és az elhurcolt láncos kutyák gazdái bánták. S a vadászoknak is sok kellemetlenséget okoztak az ismét feltűnő ragadozók. Egy-egy szarvasbőgés a farkasok nyugtalanító jelenléte miatt úgyszólván teljesen elmaradt. Állítólag idén a Bükkben is hamarabb véget ért. Ugyanakkor örvendetesek az európai fejlemények! Bécsben most alakult meg egy farkasokkal foglalkozó intézet. A farkasok állomány létszáma szinte minden európai országban gyarapodni kezdett, érdekeiket most már az úgynevezett berni egyezmény védi. A helyzet azonban - talán a farkas vadászösztönének félreértelmezése miatt - mégis ellentmondásos: a berni egyezmény hazájában, Svájcban, az egyik kanton megadott egy kilövési engedélyt, idén augusztusban, a Google kereső segítségével, Wölfe „Hurra, der Wolf is tot!” (Hurrá, a farkas halott!”) címmel megtalálható - a gép hevenyészett gyorsfordítása is elárulja azonban , hogy a kártételek mértékét megsokallók kérésére történt kilövést közfelháborodás követte! Magyarországon a helyes intézkedések sorozatával kell úgy irányítani a farkas visszatelepülésének menetét, hogy hasonlóra ne kerülhessen sor!

Pálóczi Antal

FARKAS A ZEBRÁN

Közép-Európában, történelmet ír a farkas. Magyarországon látványosan visszatért egykori szállásterületére, fényes nappal mutatva meg magát, Romániában pedig, szintén nappal, már kukázik is! Ezen a linken http://stirileprotv.ro/stiri/eveniment/ursii-gunoieri-le-au-vandut-pontul-si-lupilor.html ha valaki beviszi a számítógépbe, láthatja, Marosvásárhely utcáján, lakótelepi környezetben, a járó-kelők közt! Egy kóbor kutya társaságában halad el a farkas a zebra mellett! Meglepő módon a kisebb és gyengébb kutya tartja félmagasan a farkát, miközben a farkas lógatja, márpedig ez, közös fajuk testbeszéde szerint annyit tesz, hogy a farkas alárendeli magát. Legalábbis pillanatnyilag! Ráadásul nem kölyök, hanem kifejlett állat, a vadonból tévedt a városba, félelmet azonban nem mutat - s már pusztán ez etológiai képtelenségnek tűnik! Hiszen farkas, alaptermészetét tekintve izgága, s a váratlan ingerre gyakran pánikkal reagáló vadállat, nem pedig „kutya”! Ki tudhatná ezt jobban, mint a képünkön látható, háznál nevelt farkas mellett térdelő fiatalember, aki nem más, mint ennek az összeállításnak az írója (harminc évvel ezelőtt)! Idevágó érdekességként kell megemlítenem, hogy e külföldről kapott, kezdetben kutya által szoptatott farkast végül ugyanazon a menün neveltük, mint amit a cikkben ismertetett farkas étrend analízist elvégző tudós evett! Aki a kaposvári egyetemen dolgozik – és ebédel! Mi pedig, farkast nevelő barátaimmal együtt, szintén ennek a kaposvári egyetemnek a főiskoláján tanultunk, a Guba Sándor úton! (Csak Guba Sándor akkor még az intézet főigazgatója volt!) S az itteni menzáról hordtuk az ételmaradékot Kaposvár kertvárosába, a farkasnak, „akit” úgy tartottuk, mintha kutya lenne, de sosem vált azzá. Hogy mennyire nem, azt Bundi című novellámban írtam meg a Héttorony internetes lapban, e farkas első lázadásáról. Amikor a rivalizálni kezdő védenc önhatalmúlag félbeszakította a mindaddig biztonságosnak hitt, póráz nélküli erdei sétát, hogy hazarohanjon a városba: – enni! Álljon itt, rövidített formában, e történet befejezése:

„ Fölértem én is a teraszra. Hagytam hadd egye meg az egészet. A hátizsák csatjának szíját harapta szét, kicsit megtépte a vásznat is, de a hátizsák szétnyílt, így már csak a fazék lekötözött fedelének madzagját kellett elrágnia. A kisbaba a kocsiban közben aludt. Persze - gondoltam - a sírásra Ágota néni biztosan kinézett volna. Zörrent a teraszra nyíló ajtó. Bárátnőm édesanyja lépett ki az ajtón. - Bundi! - mosolygott.. - "Megéred a pénzed!" Na gyere Bundi - csatoltam rá a pórázt, hogy ládából rögtönzött "kutyaházához" vigyem, az udvar végébe, s ideiglenesen megint láncra kössem. Muszáj volt ezen a hülye néven hívni, hogy a háziak és a kertvárosiak elhiggyék: - kutya. Két hétre könyörögtem be ide, miután a szomszéd faluból, több tucat baromfi, néhány macska és a mezőőr kutyájának a megölése miatt el kellett hozni. Az állatkert két héten belül ígérte a szállító kocsit.”

A marosváráshelyi farkas a TV riport szerint időközben eltűnt, azóta nem látták. Az ottani állatkert szakemberei arra kérték a lakosságot, hogy ha megint feltűnne, ne közelítsék meg – most egy bátor fiú vette videóra - de értesítsék az állatkertet, hogy befoghassák. Tehát a törvénnyel fokozottan védett farkas nem kutya! Van egy szempont – egyetlen egy – amely alapján mégis úgy kellene, úgy lehetne tekinteni, mintha a farkas kutya lenne, mégpedig az állam „kutyája”! Ha egy kutya megöl egy őzet, a gazdájának súlyos kártérítést kell fizetnie! Ha egy farkas megöl egy kecskét, akkor a farkas „gazdája”, az állam tartozik a kártérítéssel. Sajnos, az eddig megtámadott bükki gazdák kártérítése, információnk szerint bürokratikus akadályok miatt, vontatottan halad! - Mi már csak azt szeretnénk megírni, hogy példás kártérítést kaptak a gazdák, hiszen nagyon kell a farkas visszatérésének örülni! Európai ügy! Az állam képletesen szólva ölelje a keblére a farkast, ahogy a képen, e sorok írója tette. Legyen a farkas Illés Zoltán államtitkár úr „kabala állata”! Hiszen csak akkor élvezheti „honfoglalását” a bükki farkas, ha a gazdák megbékélnek jelenlétével. Ehhez viszont, és ezt minden európai uniós tanulmány fő helyen emeli ki: az okozott kárt (főleg a farkas visszatérésekor okozott „az első ijedtség” után), példásan kell megtéríteni!