A golyós puskák karbantartását,többed magammal szerintem igen jól elkezdtük kivesézni. Remélem, lassan elérkezik az a korszak, amikor már mindenki komolyan veszi ezt az igen fontos feladatot. De felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet a sörétes fegyverekkel?
Fejér megyében, Tordas-Gyúró határában, az Őzbak vadásztársaság területén tollaskártevő-gyérítésen vett részt Bérces János,jó barátjával Sztojka Jánossal, akivel egy leskunyhó mellett egyedi műzsigert helyeztek ki. A műzsiger a havas tájban mágnesként vonzotta a dolmányos varjakat és szarkákat.
A legutóbbi írásomat egy általam fontosnak tartott jelmondattal zártam, amit adoptálok a mostani elmélkedésembe is. Sokunk életében kiemelkedő fontossággal bír a liba vadászata, de köztük is akad megszállott, már-már mindent ennek alárendelő vadásztárs.
Sok vadásznak a várva várt pillanat: április 15., hiszen ekkor kezdődik az őzbakvadászat. Előttem már számtalan író, vadász, újságíró milliószor leírta ennek a szenvedélynek történetét, élményét és a velejáró nehézségeit.
A vadkár témakörében sok szó esik az állománynagyságokról, a vadászati nyomásról, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyugalom, a „vadvédelem” fontosságát, ami közvetve és közvetlenül is kapcsolódik a vadkárhoz.
Világszerte megváltozott a vadgazdálkodás gyakorlata. Növekszik a mezei és az erdei vadkár, invazív vadfajok jelentek meg, nemcsak nálunk, hanem más országokban is és állatbetegségek kontinenseket fertőznek meg.
Egyebek mellett egy középtávú, hét pontból álló program megvalósításáról is döntött az Országos Magyar Vadászkamara Elnöksége 2016. december 18-ai ülésén.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás