A történet decemberben esett meg a helyi VT területén. Mint megannyiszor most is reggel nyolc órakor megtartottuk az eligazítást ahol eldőlt, hogy a nap folyamán két csoportban fogunk vadászni. A vadászmesterünk rám bízta az egyik csoport vadászatának levezetését.

Miután a megbeszéltek alapján kialakultak a csoportok elindultunk.
Nyolc puska, ebből két vendég és egy hajtó.

Az első hajtásban esett egy fácán. Valószínű öngyilkos lehetett mert az első két lövés után visszafordult, hogy még lőhessünk rá.
Kettőt elhibáztunk.
Második hajtásban sikerült lőnöm egy fácánt.
Itt is hibáztunk kettőt.
Harmadik hajtás: egy madár két hiba.
Megállapítható: madár mégcsak lenne de löni azt nem tudunk.
Így ment ez egész nap. esett öt madár és legalább tizet elhibáztunk, amikor eljött az utolsó hajtás.

Észrevettük, hogy két fácán kapirgál egy gazos mellett. Megbeszéltük, hogy meghajtjuk a gazt és vége.
A vendégünk és a mi Jánosunk jutott löveshez miután a két kakas leesett. Az első úgy húsz, a második vagy harminc-negyven méterre esett.
A vendégünk felvette a közelebbi fácánt, és a Jani puskájával együtt berakta az autóba.
Eközben a Jánosunk elment a másikért. Mikor lehajolt érte, hogy felvegye a döglött madarat a fácán felugrott és elrepült.
Puska az autóban.

Na mindegy legalább az egyik megvan.
Menjünk be a vadászházhoz, puskákat a tokba.
Ekkor jött a vég.
A Jani kinyitotta a kocsi hátulját, hogy tokba rakja a puskáját, mikor a másik (döglött?) fácán kirepült a kocsi csomagtartójából.

Senki nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, mindenesetre folytak a könnyek patakokban.

Akik ott voltak tanusíthatják.

Hát valahogy így zajlik nálunk a fácánvadászat.

Űdvözlettel: Mártonyi Gyula
Dunavarsány