Bizonyára sokunknak megvolt az az élmény, hogy a hivatásos vadász kísérőnk, aki 30-40 év mindennapi vadászatával a háta mögött beszél hozzánk az éppen akkor együtt átélt szituációról, olyan óvatosan, lamentálva tesz megállapításokat, hogy egy laikus azt hihetné, még csak most kezdi a szakmát.
Nem a harmadik szomszéd Kovácsék Attila nevű fiára gondolunk és nem is a vadásztársaság elnökének unokaöcsére, hanem a hun királyra, a földkerekség ijedelmére, Isten ostorára. Úgy tessenek ezután vadkárban vagy hajtásban rá lövést leadni, hogy a hazánkban élő vaddisznó a Sus scrofa attila alfajnak nevezendő.
Egy erdő- és vadgazdálkodással foglalkozó társaság feljelentése alapján indult eljárás hivatalból ismeretlen tettes ellen, aki egy kisszékelyi tanyánál illegális szórót létesített, és a nyomok alapján az elmúlt egy hónapban legalább két szarvast ejtett el engedély nélkül.
Sokan, sokféleképpen próbálták már megfogni a vadászat lényegét, azt koherens formában szavakba önteni, ezáltal pedig a világ tudomására hozni összefoglalóan – ami gyakorlatilag lehetetlen – mindazt, ami a vadűzéssel kapcsolatos szenvedélyük alapját képezi.
A Somogy vármegyei Tuskósi Vadászegyesület és a Földtulajdonosok és Természetbarátok Látrány Vadászegyesülete immáron negyedik alkalommal szervezett közös ragadozógyérítési programot.
A repülésbiztonság érdekében, már az év elején szükségessé vált a mezei nyulak befogása a kecskeméti Magyar Honvédség vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár kifutópályája körüli gyepterületen.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás