A sutát minden alkalommal sikerült úgy belopnom, hogy könnyen leteríthettem volna; de a ravasz bak alig hagyta el a fedezőbokrok árnyékát s ha előszökkent s egy pár pillanatra, úgy forgatta a fejét az ég minden tájéka felé, hogy még a mozgó egeret is észrevette volna, hát még az olyan megtermett vadászt, akit nem is akármelyik bokor bír eltakarni előle.
Egyetlenegyszer volt úgy, hogy majdnem túljártam az eszén, amikor nagy türelemmel megvártam, hogy ide-oda csellenő sutáját meglátogassa azon a nyíláson, amelynek a sarkában a suta láttára hirtelen megállottam. De akkor is beleszólott a szerencsémbe a váratlanul forduló, kavargó hajnali szél. Abban a pillanatban tudtam, hogy megint baj lesz.

Lett is, mert a bak megszimatolt, s haragos, riadt böffenésekkel ugrott be a bokrok labirintjába, ahol csak ő bírt eligazodni. Ott azután harsogó, ugatásszem szidalmait hallatva osont tovább-tovább.
Óvatosan csúsztam előre a puha gyepen s minden bokor alját át-meg átkutattam a vadásztávcsövemmel. Egy vén fácánkakast úgy becserkéltem, hogy ijedtében hangos kakatolással robajolt fel a levegőbe. Vagy tíz percig nem mertem megmoccanni. Hisz az amúgy is nagyon neszes bak gyanúját az ilyen riadozás okvetlenül felkeltette.
Jól tettem, hogy csendben maradtam; mert éppen, amikor tovább indultam volna: ki toppan elém hirtelen, váratlanul, mint a csinos kis suta?!

Egy pár kecses szökelléssel előreugratott a tisztás közepéig s ott megállott, körülnézett, hátratekintett, mintha ezt fejezné ki pantomimikával: — gyere, no; senki sincs itt, akitől tartanunk kellene.
A következő pillanatban előugrik a bokrok közül a vörös bak is és ott terem egy lenge rugaszkodással — a suta túlsó oldalán; úgyhogy a testök egymást fedte, csak a bak gerince volt egy kicsit magasabban, a fejők pedig ellentétes irányba fordítva látszott az egybeolvadó test két végén.
Olyan érdekes, ritka látvány volt ez a kétfejű őz, hogy elmulasztottam a bravúromat produkálni egy pontos, biztos nyaklövéssel.
A nyaklövés nagyvadra olyan, mint a háborús kockázat, amelyért vagy Mária Terézia-rendjel jár, vagy agyonlövetés. Nemes nagyvadat biztos nyaklövéssel teríteni le csak akkor szabad, a ha váll-lapjához sehogysem bírunk férkőzni a golyónkkal.